2015. október 3., szombat

Próbafülke

A próbafülke halovány fénye még sápadtabbá tette amúgyis halovány bőrömet. Borzasztóan festettem. A szám száraz, a szemem alatt sötét pecsétet hagyott az esti alig-alvás. A hajam kócos és fénytelen. Nem kéne ennek így lennie, hiszen a hajamra mindennél jobban kényes vagyok -gondoltam magamban.  Mégegyszer végigmértem a tükörképemet, a ruha nem állt jól rajtam. Elfintorodtam. Ekkor bántam meg, hogy nagyjából tíz percet szántam a készülődésre indulás előtt. Csak felkaptam az első pólót, amit ki tudtam halászni a szekrényből, ami egyszersmind olyan felső volt, amit ki nem állhatok mint a színe, mint pedig a fazonja miatt. Kiléptem a próbafülkéből, hogy édesanyám is megszemlélhesse a választott overallt. Ő úgy vélte jól mutat rajtam. Talán más megvilágításból én is úgy gondoltam volna. Sóhajtottam. Már borzasztó fáradt voltam, lemerített a fél délutánon tartó cipő-vadászat. Amég lehámoztam magamról a ruhát, hogy átöltözzek, visszagondoltam a shopping-túránkra. Ismét nőni kezdett bennem a harag. Visszagondoltam arra a két féleszű libára akik beszóltak. 


-JÓNAPOT -kurjantotta az egyik. Mi rá se hederítettünk, hiszen mi már köszöntünk, amikor bejöttünk, s úgy tetszett, mintha ők a bejáratnál lévő közeli ismerősüknek köszönnének ilyen hevesen. 
.-Hát... Milyen már, hogy csak úgy bejönnek és nem is köszönnek?- kérdezte egyikük a másikuktól. Itt kezdtem el figyelni a beszélgetést. - Bejönnek és itt nézgelődnek. - valahol ilyen tájon lett elegünk édesanyámmal, Egyrészt, mivel végignéztük az ajánlatot (siralmas rossz volt), másrészt meg igencsak ingert éreztem arra, hogy elkérjem a vásárlók könyvét. Ekkor azonban már más volt a téma. Az egyik hölgyemény "soklyukú" Swarovski -kristályokkal díszített füle. 
- VISZONT LÁTÁSRA - Kurjantottuk jó hangosan. Válasz természetesen nem jött.


Ismét felpillantottam a tükörképemre. Feltűnt, hogy a neonizzó hófehér fényében a bőröm is igencsak megviseltnek látszik a kis piros foltocskáival. Azokkal, amelyeket a párom annyira imád. Én jelenleg halálosan gyűlöltem őket.
És ott, a próbafülke halovány fényében a maradék önbizalmam is elpárolgott.